www.automodellvasar.hu Első magyar online autómodell újság

31márc/110

Nagydobozosak – autók Oxfordból 2.rész

Wauxhall Cresta

Az Oxford Models 1/43-as autóit bemutató sorozatom második részében két nagydobozos modellt szeretnék ismertetni. Szándékosan nem díszdobozost írtam, mert a talapzat és a csomagolás kizárólag az alapterület méretében – mintegy duplája – különbözik a szabvány termékkiadásuktól. A nagyobb alapterületnek köszönhetően átlósan helyezték el a modelleket. Sajnos extrákat nem kapunk hozzá, pedig el tudtunk volna képzelni egy-egy jópofa hátteret, fényképet az eredeti járműről, vagy minimum típusfeliratot a talapzaton. Így mindazok számára, akik nem szeretik leszedni a modellt a talapzatról, bűnös helypazarlásnak tűnhet ez a megoldás. Kárpótlásul olyan ritka brit típusokat jelentetnek meg, amelyek kiadására a konkurencia közül várhatóan csak a Neo fog vállalkozni műgyanta kivitelben, 2-3-szoros áron.

Első bemutatandó modellünk az Austin Princess (A135) legelső kiadása fekete színben. Az Austin autógyár zászlóshajójának szánt sorozat közül ezt a kiadást 1952-53 között gyártották 4literes, hathengeres benzines motorral. Az egyik brit autós újság 1953-as tesztelésén a jármű végsebessége 127 km/h, gyorsulása 0-60 mérföldre (96 km/h-ra) 23,3 másodperc, fogyasztása pedig 15,7 liter volt 100 km-en.

Austin Princess

Mint megjelenéséből is látható, az autó a felső-középosztály és (brit) arisztokrácia köreiben volt népszerű.

Második modellünk pedig az ezen a honlapon már sokat emlegetett Wauxhall Cresta Friary  Estate (kombi) egy igen érdekes színösszeállításban. A gyártó udvariasan (Mounten Rose/Swan white) hegyi rózsa/ hattyúfehér színként említi, ami a magyar köznyelvben csak bugyi rózsaszín és fehér. Mostanság elég bizarrnak tűnhet ilyen fényezéssel, de a hatvanas évek elején a hippyk és az éledező beatzenekarok körében igen népszerű volt, pláne a kombi változat, amiben hátul jól elfért a sok hangszer.

Az akkor még nem Opel Wauxhall 1954-72 között gyártotta a Cresta típusokat, közülük a PA típusjelzésű Friaryt 57-62 között. Az Oxford által lemodellezett járműben 2,6 literes, 6 hengeres, 72 lóerős benzinmotor dolgozott. A korabeli teszteken 152 km/h végsebességet, 15,2 sec gyorsulást és 10,5 literes fogyasztást mértek. Érdekesség, hogy ez az autó 1960-ban kb 1.400 fontba, még a Princess 7 évvel korábban 2.500 fontba került.

A modellekről nem sokat mondanék, beszéljenek róluk inkábba fényképek! A fényezés még mindig nem éri el a Minichamps színvonalát. Ez különösen a Princessnél gond, ahol a luxus inkább megkövetelné. Érdekesség, hogy a Vauxhall esetén a kevesebb pont elég, kiválóan szemlélteti a hétköznapi jelleget. Sajnos itt is belefutottam az olcsóbb gyártók tipikus hibájába: a gumiabroncs kicsit túlméretezett, nem illeszkedik tökéletesen a felnire. Az egyenetlenségek kijavítására egy igazán szórakoztató módszer a talapzatról leszerelt modellt kemény felületen erősen lenyomva – persze elkerülve a sérülésokozást –előre, hátra tologatni. Ha egyedül vagyunk a lakásban, még hangosan brümmöghetünk is hozzá! J

Összegezve mindkét modell árszínvonalat, kuriózumot, kivitelt tekintve mindenképp jó vétel. A nagyméretű talapzatról eltávolítva célszerű vitrinünkbe helyezni.

(PagoX)

Megosztás:
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Buzz
  • Add to favorites
  • Print
Hozzászólások (0) Trackbacks (0)

Még nincsenek hozzászólások


Hozzászólás

(required)

No trackbacks yet.