www.automodellvasar.hu Első magyar online autómodell újság

28feb/115

Paris-Dakar 1979

Sok-sok évvel ezelőtt gyermekkorom egy részét Algériában töltöttem, szüleimnek hála, kinti munkavállalásuk kapcsán. Az utolsó kint eltöltött évhez közeledvén, 1979-ben, egy utolsó sivatagi útra mentünk, hogy elbúcsúzzunk a csodálatos homoktól, a végeláthatatlan és szeretetre méltó holdbéli tájtól.A sivatag olykor ijesztő, olykor csodálatos, de egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Gyerekként benne lenni persze izgalmas kaland, a homokdűnéken legurulni vicces, csakúgy, mint a homokra figyelmeztető tábla az út szélén! Sok-sok órát le tudsz vezetni emberi találkozás nélkül, majd jön egy oázis, benne szálloda, víz (!), emberek és nem tudod, hogyan keveredtek oda.

A sivatagban persze sok minden értelmét is veszti, például a mai napig nem értem, hogy amikor több száz kilométert megteszünk az úton, balra-jobbra homok amíg a szem ellát, elérünk egy útelágazást, édesapám lassít, benéz, majd indexel! Kérdezem minek? Megszokás...

Na de térjünk vissza történetünkhöz, amikor egy 1979-es januári napon megérkeztünk egy sivatagi oázisba, Ghardaiába. Az egyetlen szállodába épphogy becsekkoltunk, amikor is legnagyobb megdöbbenésünkre érkezett egy Párizs-Dakaros autó, majd még egy, és két-három óra alatt olyan nyüzsgés lett a szállodában, hogy lépni nem tudtunk. Noszogatni nem kellett minket, azonnal kimentünk és szemügyre vettük az összes autót, motort, kamiont. Ilyen elképesztő látvány ritkán adódik az ember életében, főleg, hogy akkor a Dakar történelmének első versenyét írtuk!

Az este sem múlt el esemény nélkül. A vacsoránál együtt volt az egész brigád, szinte mi is Dakarosok lettünk, az étterem homogénné vált, a beszélgetésekbe mindenki belefolyt. Így eshetett meg, hogy az egyetlen esemény amire határozottan és pontosan emlékszem, amikor egy francia, motoros fiatalember törött kézzel és orral mesélte,  hogyan repült 140 métert a sivatagban, még a landolást is nagy karmozdulatokkal kísérte.

A fotók, amiket édesapám készített (igen, én vagyok az szemüvegben!), nem mind maradtak meg, de van pár, amelyen még fellelhetők a Dakaros autók, motorok, sőt olyan fotónk is van, ami a Dakaros gyűjtőhonlapoknak is hiányzik, mint például a 82-es rajtszámú Yamaha XT500, amit Lionel Rousseau vezetett, aki végül feladta a versenyt, mint a versenytársak többsége (181 autóból 107-en adták fel a versenyt).

Sikerült a fotókon szereplő autók közül néhányat így utólag beazonosítani a Dakaros honlapk alapján.

Íme:

Yamaha XT500, No 82: Lionel Rousseau
Range Rover V8, No 181: Francois Forestier + Bernard Galego
Lada Niva, No 126: Claude Renault + Jacques Cholet
AMC Cherokee, No 205: Henri Cotentin + Serge Blanchard
Range Rover V8, No 139 (fehér, az első képen): Phillippe Catel + Anne Catel

Csak egyet sajnálok, hogy nem azok a fotók maradtak meg, amik a Norev kiadásában elkészült Párizs-Dakaros autókat ábrázolják 1979-ből!

DéTé

Megosztás:
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Buzz
  • Add to favorites
  • Print
Hozzászólások (5) Trackbacks (0)
  1. Ha ezt akkor édesapád tudta volna, bizonyára mindet lefényképezi, de sajnos nem tudhatta………

  2. De jók ezek a régi képek az volt az igazi no GPS csak a sivatag…
    Ez fantasztikus élmény lehetett Tamás,Én csak egy Dakarost ismerek
    akit Kis Sándornak hívnak a Norev nem csinálná meg az Ő autóját is?
    Üdvözlettel Cecotto alias P.L.

    • Kedves Cecotto, köszi, valóban meghatározó élmény volt számomra annak ellenére, hogy viszonylag fiatal voltam. Majd rákérdezek a Norevnél, hogy nem akarja-e megcsinálni Kis Sándor autóját! :-)
      Üdv, DéTé

  3. Csak gratulálni tudok az élményhez! :)


Hozzászólás

(required)

No trackbacks yet.